Negyedszázados Dózsa-ünnep
(2005-04-23)
A diákok, pedagógusok, szülők gálával köszöntötték a jubiláló iskolát
Dunaújváros (ke) – Egész estét betöltő fergeteges show-val ünnepelték a diákok, pedagógusok és szülők a Dózsa György Általános Iskola alapításának huszonötödik évfordulóját szombaton a sportcsarnokban.
Már a műsorkezdés előtt egy órával zsúfolásig megtelt a csarnok lelátója. A szülők izgatottan várták a gyerekek produkcióit, az önkormányzat vezetői is kíváncsiak voltak az iskola bemutatkozására, az intézmény korábbi dolgozói pedig arra, hogy az általuk megkezdett utat miként folytatták utódaik, kollégáik. Utólag elmondható: sajnálatos, hogy a dózsások csak jeles évfordulókon – mint például a mostani – csillantják meg tehetségüket, mert felejthetetlen az élmény, amellyel megajándékozták a nézőket. Dömötörné Gráczer Erika és dr. Beregi Istvánné igazi show-t rendezett.
„Ha én rózsa volnék” – hangzott fel a dal a műsor elején, ahol minden osztály képviselője egy rózsaszálat tartott kezében (melyet a műsor végén csokorba kötve, az iskola vezetőjének nyújtottak át e jeles ünnep mementójaképp). A nyitókép után az iskola igazgatója, Korsoveczkiné Balló Erzsébet köszöntötte a vendégeket. Felidézte az első tanítási évet, amikor a város általános iskoláiból „feltöltötték” a Dózsát diákokkal és pedagógusokkal – a döntésnek nem mindenki örült. „Először tehát a falakon belül kellett rendet tenni és utána nyiimages/tni a város felé. A hit erőt adott, szilárd alapot teremtett, amelyre később építkezni lehetett. Köszönöm ezt volt kollégáimnak” – mondta az igazgató asszony. Dr. Kálmán András polgármester ezt egyebek mellett azzal egészítette ki, hogy minden évben a Dózsa iskolába jelentkezik a legtöbb elsős – ezt az intézmények közötti mércét a szülők állították fel.
A jókívánságok után elkezdődött a több mint négyórás diákparádé. Az első évfolyamosok matrózai és az 5. c indiánjai meghódították a Paradicsomot és a nézők szívét is. A pedagógusok zenével kedveskedtek, az 5. d tanulóinak a tánca igazi különlegességnek számított, ahogyan a kifeszített óriás lepedő felemelkedett és sátorként magasodott a diákok fölé. A 2. a és b a Dzsungel könyvéből választotta ki a kedvenc dalait, a 3. a népdalokat válogatott csokorba. Az 5-6-7. b német tagozatosai karnevál-sramlival mulattatták a nézőket. Szívderítő volt a 2. d népi játéka, és kedves az 5. a , 5. c labdatánca, valamint a 3. a , c és a 4. a tanulóinak angol játékos dala. A 6.a osztályos Gubicza Dorina karikagyakorlata előtt a 6. b diákjai megmutatták, bohóckodni és zenélni is tudnak, és felejthetetlen volt a 3. b Macskaduett-feldolgozása is. A műsor első része fergeteges néptánc-gálával zárult az 1. c és d, a 2. c és d, a 3. c és a 4. b és c jóvoltából – a zsolnais értékközvetítő és képességfejlesztő osztályokba járó 167 diák össztáncát vastaps kísérte. Az 5. d és 6. b, d-sek a Rómeó és Júlia zenéjére zászlógyakorlatot adtak elő, az 1. c tanulóit a muzsika hangjai bilincselték le, a 4. c növendékei furulyáztak, a 6. a diákjai pedig eltáncolták, milyen öröm az órák közötti tízperces szünet. Nagy Gábor 7. b osztályos tanuló Karinthy szavainak kitűnő tolmácsolásával mutatta be a felelés szorongattató-mulattató élményét. A 3. a lányai és fiai menettáncot adtak elő, a nagyobbak, a 6. b-sek pedig latinos táncokkal remekeltek. A 7. a tanulóinak Hófehérke-paródiáján derült a közönség. Egy kicsi lány, az első c osztályos Illés Nóri kivételes elbeszélő tehetségén elámultak a nézők. Az 5. a angolosai érzékeltették, nekik már a vadnyugat is közel van. Szóta Enikő (8.b) és Takács Adrienn (7.c) vérforraló latin táncbemutatója után a 4. a osztályosok sportgyakorlattal vallották meg foci iránti szeretetüket. A végzősök versekkel, énekkel és tánccal búcsúztak iskolájuktól.
A zárókép még azokat is megindította, akik addig takarékoskodtak a tapssal. A gyerekekből élőkép alakult, a „Dózsa” felirat, melyet hamarosan magába olvaszott az ajtókon át beáradó fellépők hada, lufikkal köszönve meg a nézőknek, hogy együtt ünnepeltek a 25 éves iskolával.
Galéria
Régiek és újak találkozása
Jubileumi tanévünk számos ünnepi eseménye közül kiemelkedik az, amely 2005. április 2-án, szombaton délelőtt 11-kor kezdődött az iskola ebédlőjében:
a régi és a jelenlegi kollégák találkoztak egymással.
Igazgatónőnk köszöntője után régi tanártársaink elmesélték, mi történt velük azóta, hogy már nem tanítanak itt, illetve jelenlegi kollégáink mutatkoztak be röviden. Ezzel az összejövetel hivatalos része be is fejeződött, s kezdődhetett a szabad beszélgetés.
Régi fényképek, az iskola történetét bemutató albumok kerültek elő, s ezekkel együtt a régi szép emlékek is, néha hallgatást, néha hatalmas kacagásokat kiváltva.
Jelenlegi tanáraink saját kezűleg készített, finomabbnál finomabb ételeitől roskadozó svédasztal, a kitűnő hangulat, a régi, közös emlékek együttes felelevenítése minden jelenlevő számára maradandó élménnyé varázsolta a Találkozót.
Íme néhány kép, hangulat-idézőül:
