1.a osztály
Általános iskolában fogalmazás órák keretében előkerül az a kérdés „Mi leszel, ha nagy leszel?” Nálam már egy negyedik osztályos fogalmazásomban szerepelt a leendő szakmák között a tanári pálya. Felső tagozatosként (a kamionsofőri és a repülőgépszerelői pálya mellett) konkrétabb elképzelésem volt a tanári pályával kapcsolatban; történelem-, földrajz- és/vagy magyar tanár szerettem volna lenni.
Aztán tanító lettem. 2000-ben kaptam meg a diplomáim; óvó-pedagógus és tanítóként „Ember és társadalom” műveltségterülettel és drámajáték vezetőként.
A diplomák megszerzése után a dunaújvárosi Dózsa György Általános Iskolában kaptam állást. A Dózsa iskolában eltöltött első nyolc évben főleg napközis tanítóként dolgoztam. Ez alatt az idő alatt végig nálam tapasztaltabb tanítók mellett lehettem. Az ő munkájuk, gyerekekkel, szülőkkel való bánásmódjuk, rutinjuk nagy hatással volt rám, módszereik, szava járásuk a mai napig visszaköszönnek munkám során.
A 2008/2009-es tanévtől osztálytanítóként dolgozom. Tíz évig hagyományos napközis rendszerben, napközis tanítópárral dolgoztam. Felső tagozatba is feltanítok: drámát, matematikát tanítottam már, jelenleg informatika órákat tartok. Hat éve tanítóként gördülő módszerrel tanítunk, ami kívülről továbbra is napközis rendszer csak a pedagógusok munkarendje más.
Az évek során folyamatosan továbbképeztem magam mind a pedagógia terén, mind szakmailag. A sportban a teremfoci és tollaslabda oktatásában vettem részt, szereztem egy informatikusi diplomát és elkötelezett híve vagyok a biztonságos közlekedésre nevelésnek és a felelős és biztonságos digitális kultúrára nevelésnek. Ez utóbbiakból szakköröket is tartok, rendezvényekre és versenyekre viszem tanulóimat. Rendszeresen járok az Országos Balesetmegelőzési Bizottság rendezvényeire, előadásaira. Diákjaim is elviszem minden ilyen elérhető rendezvényre, versenyre, ami ehhez a témakörhöz kapcsolható. Hagyományos mesemondóként és néptáncosként fontosnak tartom, hogy a gyerekek szóbeli kifejezése minél jobban fejlődjön, mozgásuk harmonikus legyen. A tanórákon legtöbbször frontálisan dolgozom, a tanterem is így van elrendezve. Így folyamatosan nyomon tudom követni a tanulók tevékenységét. Legtöbbször önellenőrzést használunk, erre igyekszem minél hamarabb rászoktatni a gyerekeket, de használjuk a páros ellenőrzést is. Mindig igyekszem a figyelem és az érdeklődés fenntartására, de fontosnak tartom a mosolyt és a játékosságot is. Törekszem arra, hogy harmónikus, barátságos, biztonságos légkört nyújtó tanórákat tartsak. Nem csak írásban, hanem szóban is értékelek, fontosnak tartom a dicséretet, de az ellenpontja nélkül nem tartom értékesnek. A tehetséges gyerekeket felkarolom, mindenképp javaslatot teszek különóra, szakkör vagy edzéslehetőségekre. Az elmúlt közel negyed évszázad tapasztalatával célom továbbra is a szakmai alapokra épülő minél szélesebb körű ismeretek elsajátítása, hogy tanítványaimnak is minél több oldalról megközelítve tudjam átadni az ismereteket. Továbbra is kiemelten szeretnék foglalkozni a balesetmegelőzéssel és a közlekedésbiztonsággal, az alsó tagozatos informatikai lehetőségekkel, a gyerekek mozgáskultúrájának kiemelt fejlesztésével és persze magával a tanítással, mert ezt szeretem csinálni.
Bebesi Csaba
Bemutatkozás
Már egészen fiatal koromban tudtam, hogy gyermekekkel szeretnék foglalkozni, és mivel nagyjából a 6-10 éves korosztály állt hozzám a legközelebb, így kézenfekvő volt, hogy a középiskola után a tanítóképző főiskolát választottam Szekszárdon, ahol 1996-ban szereztem meg a diplomát testnevelés műveltségterülettel. A diploma megszerzése után a Vasvári Pál Általános Iskolában kezdtem meg a munkát, ahol 35 kis elsős osztályfőnöke lettem, majd visszatértem Szekszárdra, ahol évekig egy Speciális Általános Iskolában tanítottam sérült, illetve hátrányos helyzetű gyerekeket. 2002-ben költöztem vissza Dunaújvárosba, és szerencsésen megvalósult az a vágyam, hogy a Dózsa Iskolában helyezkedhettem el, mint ÉKP-s tanító, iskolaotthonos rendszerben. Két kisfiam van, egy hatodik osztályos és egy másodikos, mindketten a Dózsába járnak.
Az iskolavezetés felkért, hogy a jövő tanévben kezdjek ismét első osztályt Bebesi Csaba kollégámmal. A nagyobbik fiam alsó tagozatban ÉKP-s volt, iskolaotthonos rendszerben, a kisebbik hagyományos tanrendű, angol nyelvi tagozatos jelenleg is, így még szívesebben vállaltam el ezt a feladatot.
Az egyik alapszemléletem az, hogy egy gyermeket annál jobban tudom segíteni a fejlődésében, minél jobban megismerem és minél inkább elfogadom Őt olyannak, amilyen. Fontosnak tartom, hogy a mindennapjaikat kiegyensúlyozott, nyugodt, számukra biztonságot nyújtó környezetben tölthessék. Hiszem és vallom, hogy minden kisgyermek egyéniség, mindenkiben megtalálható az, amiben jó és különleges, és ha ezt sikerül megfelelően kiaknázni, és megerősíteni benne, akkor az húzni fogja magával azokat a területeket, melyekben esetleg gyengébb. Jobban hiszek a pozitív megerősítésben, mint a büntetés erejében, és ezt igyekszem a mindennapjaimba beépíteni.
Csaba kollégám hasonló habitusú ember, mint én. Nagyon hasonló a gyerekek nevelésével kapcsolatos értékrendünk és felfogásunk, így azt gondolom, hogy kettőnk szakmai kapcsolata mindenképpen gyümölcsöző lesz.
Losonci Ildikó
